Galéria 2018 Galéria 2013 HÓNAPOK Itthon Magyarországon! Galéria Európa útjain!

Kaland a Medve-szurdokban

Kaland a Medve-szurdok pallóin
Barenschützklamm meghódítása

Induljunk, kalandra fel! Lehet úgy is, hogy hajnalban korán kelünk, (Budapestről indulva) kb. négy óra alatt megérkezünk az indulást jelentő Mixnitz, osztrák településre. De biztos vagyok abban, hogy ez fárasztó. Ha tehetjük, szálljunk meg valamely közeli településen, töltsünk itt néhány napot. Sok más szépséget is felfedezhetünk.
 

Az idnulásunk előtt a szurdokról a www.barenschutzklamm.at honlapon (Turismusverband Pernegg-Mixnitz-Barenschützklamm) címnél sok-sok információhoz juthatunk. Mixnitz különben Graztól közel 40 km távolságra található.
 

1896 –ban, hat ifjú turista indult, hogy végig járja a Mixnitz-patak, eleddig ismeretlen és járhatatlannak hitt szurdokvölgyét. Ezt a helyet a környékbeliek Barenschützklamm néven emlegették (Medveölő-szurdok). Ezzel is jelezték, hogy egykoron éltek medvék Stájerországnak e részén. Akkor a fiúk terve nem sikerült. Egyikőjük lezuhant, súlyos sérüléseket szenvedett. Ám arra minden bizonnyal jó volt, hogy a hegymászók és turisták felfedező útra induljanak és kialakulhasson a mai, bejárható szurdok. A teljes kiépítése a grazi Alpinklubnak köszönhető, melynek tagjai 1901 –ben elkezdték a „kiépítést”, hogy járható legyen az átlag turistáknak is.
 

A szurdok csak május 1 -től járható és csak október 31 -ig ajánlják a szakemberek. Ezen időn túl és közte a bejárása tiltott, de veszélyes is tud lenni. A belépődíj (felnőtteknek pl. 3,5 € ) nem megfizethetetlen összeg. Az úton tapasztaljuk majd, hogy a rendszeres karbantartás nem kevés összeget emészthet fel.
 

Az utat bárki képes végig járni, technikai értelemben. Ám a nagyon kezdőknek és azoknak, akik hatalmas tériszonyban szenvednek, nem ezt az utat ajánlom, kezdő túrának. Az összesített szintemelkedés nem kevesebb, mint közel ezer méter. Ám 1200 méter magasságból még vissza is térni a parkolóba, 470 méteres szintre, nem kis feladat. Térdünket nagyon megviselheti. Ami még nagyon fontos intelem. Ha elindultunk, a szurdok íratlan (ám javasolt) szabályait mindenkinek illik betartani. Ilyen, a bejáratnál kért és felírt szabály, két méteres követési távolságot tartsuk be a magunk és mások biztonsága érdekébe. A kötelező haladási irány, mindég felfelé, bár nem előírt dolog, mégis hasznos. keskeny „folyosón” haladunk végig a kerülgetés veszélyes és roppant nehézkes lehet.
 

Mindenkiben felmerül, mikor menjünk? Ez így nem mondható ki. Annyi bizonyos, hogy minden évszaknak meg van a maga szépsége, de a leglátványosabb akkor, amikor bőven van víz a szurdokban. Májusban a hóolvadás végén, a nyár eleji esőzésekkor és ősszel, amikor minden Szinesedik már. Mikor is induljunk? Saját tapasztalatom az is, hogy hétköznap nyugodtabb körülmények között túrázhatunk. Kevesebb a turista, több időnk van nézelődésre, nem akadályozzuk egymást. A hírek szerint hétvégén olyan a szurdok, mint egy kisebb város sétálóutcája.
 

Mixnitz települést elérve, csak a jelzést kell követnünk, hogy elérjük valamely (ingyenes) parkolót, ahol autónkat hagyhatjuk. Szerelvényt igazíts! Kezdődhet a kaland. Már a parkolótól egy közepes erősségű emelkedőn lehet eljutni a szurdok bejáratáig. Ez nem több mint 3 km, igaz, a szintemelkedés nem átlagos, hiszen közel 350 méter. (Sokan azt gondolják ez semmiség. Nem vitatkozom velük. Mindenki tudja, hogy erőnléte mire képes, tehát amikor „minősítem az erősségét, a magam korához és erejéhez viszonyítom.)
 

Nos, aki már az út elején fotózni szeretne, nagy bizonysággal talál magának megörökíteni valót, s így a „beígért” 45 perc helyett összejön az egy óra. Útközben találunk kisebb nagyobb kilátópontokat, ahol ízelítőt kapunk a látnivalók egy részéről. Lesz egy lassan csordogáló forrásunk is, friss és tiszta, hideg vízzel. (Azt gondolom, ennek visszafelé örülünk igazán.)
 

Felérve a szurdok aljába, egy fizető kapun haladunk át. Az itt található pihenőhelyen rendezzük szerelvényünket, pihenjünk meg, igyunk. Készítsük elérhető helyre a fényképezőgépünket, s ha van a cserélhető optikánkat. Fotósoknak van még egy jó tanácsom, mely saját tapasztalaton alapszik. Útközben nehéz kártyát (filmet) cserélni a gépben. Fenn áll a veszélye, hogy valami leesik és odavész a sistergő zuhatagban. Tegyünk új elemet, kártyát a gépbe. Így is nagy gond lesz néha az optika csere.
 

Innen lassan beérünk a szurdokba, a látványért és a kalandért, amiért elindultunk. 165 fahídon (létrán) haladunk át, 2800 lépcsőfokot kell lépnünk. nem kis teljesítmény. Ígérem, mire végére érnek, már remeg a lábuk. A létrafok mindenhol biztonságos. találunk kitérőket, pihenőhelyeket is, ahol lehetőségünk van egy kis lazításra. Annyi azonban biztos, nem érdemes kapkodni. Figyelemmel legyünk másokra is. haladjunk ütemesen is, s ha fotózunk, keressünk olyan helyet (túl a látványosságon) ahol kiléphetünk a lépcsőfokokból, hogy mások tovább haladhassanak.
 

Felfelé a létrák alatt ott csobog és zuhog a látványosság, a több méteres vízesés formájában. Időnként elbújik, máshol elő tőr elemi erővel. Érdekes alakzatokat formál a sziklákban. Itt-ott ledőlt fák akadályozzák a víz gyors haladását.  A sziklába vájt különleges formák, a hatalmas sziklafalak szemet gyönyörködtetők. Ellensúlyozza a fáradtságot és a lábremegést. Itt-ott virágok, páfrányok teszik teljessé a látványt. (ott jártamkor a nálunk csak ritkán és kevés helyen fellelhető ciklámen virított nem kis mennyiségben)
 

Ha nagyon szeretnénk tudni „mennyi van még” elég, ha rátekintünk a következő létrára, pallóra. A gerendán ott virít egy szám, mely jelzi, hányadik gerendára léptünk már rá. Bevallom, utólag azt hiszem nem jó segítőtárs ezt figyelni. Így is, úgy is végig kell menni, ha elindultunk. Milyen kellemes az a pillanat, amikor felértünk? (Kivéve most, mert az utolsó szakaszt, mintegy húsz pallót, zuhogó esőben kellett megtenni. Jelzem, ilyenkor csúszós, és ha nem figyelünk veszélyes is lehet az út! Legyünk körültekintőek, figyelmesebbek!)
 

A szurdok tetejét elérve, büszkék lehetünk teljesítményünkre. A tíz percre található Guten Hirten hüttében (1209 m.) megpihenhetünk, frissítőhöz és ételhez is juthatunk. Itt aztán dönthetünk. Tovább megyünk a közel 500 méteres szintkülönbséget bejáró úton egészen a Hochlantsch csúcsra vagy elindulunk lefelé. Az előbbit csak azoknak ajánlom, akiknek még bőven van ideje, erejük teljében vannak, és nem remeg nagyon a lábuk. Akik lefelé indulnak, azoknak is van még mit gyalogolniuk. Nem messze a szurdoktól halad a turista (jól jelzett) jelzés. Ám a nagy szintkülönbség, a hatalmas szikla lépcsők és a nagyon nagy meredek lejtők így is nagyon megviselik a térdünket. Így csak azt vállaljuk, amit minden nehézség nélkül tudunk teljesíteni. Aki lefelé indul, annak újra lesz látványosságban, virágokban és érdekes fákban része. (Itt jegyzem meg, az egész túraúton érdemes figyelni arra, hogy milyen fa mellett haladunk el. Ezt segítik, a felíratok. Igaz németül, de latinul is ott találhatók.)
 

Útközben majd találunk vizet a kicsinyke forrásunkban, s minden bizonnyal jól is fog esni. Leérkezve pedig ott vár bennünket a frissítőt biztosító valamely hütte és természetesen az autónk.

 

Nagyobb képért klikkeljen a képre!
 
Medve-szurdok bejárata
Medve-szurdok bejárata
Medve-szurdok
Medve-szurdok

Medve-szurdok

Nagyobb képért klikkeljen a képre!



Medve-szurdok virágai

Nagyobb képért klikkeljen a képre!


Alpesi peremizs
Alpesi peremizs
Ciklámen
Ciklámen
Ciklámen 2
Ciklámen 2
Harangvirág
Harangvirág

A hüttében

Nagyobb képért klikkeljen a képre!


Honlap készítés:
Eco-Webdesign Kft.

-

Galéria 2018

-

Galéria 2013

-

HÓNAPOK

-

Itthon Magyarországon!

-

Galéria

-

Európa útjain!

-


Copyright © 2011. Kerekes György természetfotós oldala - Minden jog fenntartva!