Galéria 2018 Galéria 2013 HÓNAPOK Itthon Magyarországon! Galéria Európa útjain!

Egy világ az én optikámon át!

A világ az optikámon át!

 

Több mint negyvenöt éve annak, hogy kölcsön kaptam egy fényképezőgépet, s ez már döntő pillanata lett az életemnek. Ezernyi botladozásom, próbálkozásom volt. Hiszem, hogy mind előbbre vitt és közelebb a jobb megoldáshoz, a jobb képhez. Sokan segítettek utamon. Van, aki már csak fentről szemléli próbálkozásaimat. Remélem, látja, hogy meddig jutottam. Tudom, nem járok az út végén, nem tökéletes még minden, de azon munkálkodom, hogy azzá legyen. Meglátni, megörökíteni nem nehéz. Másképpen meglátni, az optikát jól használni egy kicsit talán nehezebb. Mert mindég van egy jobb és egy még jobb pillanat. Nem biztos, hogy a most bemutatott képeknél holnap nem készíthetek, nem találok egy jobbat. De ez nem így működik. Megírtam hozzá a gondolataimat.  A szemlélők jóindulatába ajánlom. Keressék benne azt a szépséget, pillanatnyi varázst, mely ott és akkor megérintett. Ne keressenek benne se többet, se kevesebbet. Ha úgy érezné bárki is, hogy van ennél szebb és jobb pillanat, igaza lehet. De nem vagyunk egyformák (szerencsére). Ezek a képek az én optikámon át készültek, én nyomtam meg a kioldógombot, s akkor és ott úgy éreztem ez a legjobb pillanat. Mert így láttam a telet, a virágokat, a városokat és embereket. Bennem ilyen nyomot hagynak a hívők jelképei, a templomok, keresztek szépsége, a temetők csendes világa. Így fognak meg különlegességek, melyben nem biztos, hogy valami nagyon fontos üzenet rejlik, csak ott vannak abban a pillanatban és nem lehet elmenni mellettük. Így csodálkozom rá a vizek varázslatos jelenségeire. A kövekre, az őszi levelekre vagy csak egyszerűen a tájra, emberekre, városokra, falvakra. Ez az a világ, melyet így láttam, látok az én optikámon át!

 

A honlap képeihez

 

Tudod, ha érteni szeretnéd az egészet, a kezdetekig kell visszamenned. Amikor először veszed kezedbe azt a kicsinyke masinát: a fényképezőgépet. Még nem tudod, mit szeretnél kezdeni vele kezdeni, csak érzed, ahogyan a gép lelke és a te lelked összeér. Már tudni véled, hogy egy életre elkötelezted valami mellett magad. Érzed, hogy ez a valami ott lesz veled minden lépésednél. Elkísér utadon, bárhová is indulsz, bármit is csinálsz. Nem enged többé. Már minden lépésednél úgy figyelsz, mi az, amiben együttműködhetsz vele. Minden pillanatban azt nézed, hol kellene felemelned, élességet állítanod, képkivágást készítened és megnyomni azt a picinyke gombot vagy a kioldó zsinórt. Már nem tudsz szabadulni attól, hogy mindenben azt keresd, azt lásd, hogyan mutatna a később kinagyítandó képen. Mert rabságba ejtett, foglya vagy, s nem enged. Igen. Ő a Te fényképezőgéped. Valamilyen megvontathatatlan kapoccsal kötődsz hozzá és kötődik hozzád. Társak vagytok. Egyedül már egyikőtök sem tud létezni. Már nincs olyan, hogy egyedül indulsz útnak. Már összeköt benneteket a vágy, az alkotás izgalma és öröme. Te rá figyelsz, ő engedelmeskedik neked. Hozzád simul, hagyja, hogy vezesd, közben ő is vezet téged. Nem engedi, hogy rossz irányba menj. Így lesz közös a mű, az alkotás. Így lesz igazán szép és másoknak is örömet adó a kép, az együtt készült fotó.

 
Budapest 2013 novembere



Honlap készítés:
Eco-Webdesign Kft.

-

Galéria 2018

-

Galéria 2013

-

HÓNAPOK

-

Itthon Magyarországon!

-

Galéria

-

Európa útjain!

-


Copyright © 2011. Kerekes György természetfotós oldala - Minden jog fenntartva!