Galéria 2018 Galéria 2013 HÓNAPOK Itthon Magyarországon! Galéria Európa útjain!

Súgó-völgyi kalandok

 

Súgó-völgyi kalandok, avagy milyen jó végre megpihenni.
Ritkán írom le egy túra végén, milyen kellemes érzés, hogy valaminek a végére értünk és mindenki a szálláshely melegében várja a finom vacsorát.
Pedig a nap elején nem gondoltam volna, hogy a kellemes túra némi megpróbáltatásokkal ér véget. Ezen a reggelen ködre ébredtünk a Zetelaka melletti Ivó településen található Tündérkert panzióban. Igaz, az előrejelzés napsütést ígért, de igazán nem bosszankodtam a dolgon.

Sőt!

Néhány nagyon különleges fotót készítettem a reggelire való várakozásban. Nem tudom, ki hogyan van vele, de szeretem a ködöt, ha fotózásról van szó. Van benne valami sejtelmesség, izgalom. Minden egy kicsit más, mint tűző napsütésben.
Házigazdánk, Pista bácsi meglepetés ajánlatot tett. Van egy teherautója, melyen padok vannak, felvisz bennünket a Madarasi-Hargita aljába, hogy erőnket kíméljük. No és ha már feljött velünk, túravezetőnk is lesz, hogy haza találjunk. Az ajánlatot kitörő örömmel fogadtuk, hiszen októberben már korán sötétedik és az ezer méteres szintkülönbség, a távolság így biztosabban legyőzhető.
Szerintem bennünk volt az is, kellemesebb csak egyszer megejteni a szintkülönbséget, s az sem baj, ha az lefele van. Mert mégis csak kényelmesek vagyunk, ha úgy adódik.

 Indulás hát a hegyre.
 Nyitott autóval mentünk a Filió-patak völgyében, de így legalább mindent láttunk. A színes erdőt, a csendben szűnni akaró ködöt, a Nap be-betörő sugarait, a hatalmas kivágott fenyőket mozgató munkagépeket és munkásokat, kik végezték nem könnyű tevékenységüket. Közel egy órás (bennem néha félelem is volt) zötykölődés után megálltunk a turistaházakkal körül ölelt magaslaton.
Süt a nap, befagyva a kisebb tócsák. Ez is egy kellemes fotótéma, így hát, amíg a társaim a közvetlen környéket indultak felfedezni, én gyorsan készítettem néhány képet. Nincs szebb egy finom rajzolatokat mutató jégtábla, még ha az csak egy itt maradt pocsolya.

Lassan elindultunk a Madarasi-Hargita 1801 méteres pontjára.
Csodálatos a táj, sok szép látnivalóval, szép az idő, még madarakat is lehet látni. Igaz hideg van, de ez nem zavart senkit.  A völgyben megült a köd, itt szikrázik a napnak fénye, ritkán adatik meg az ilyen varázslatos idő.
A csoport lassan ballagott felfelé. Elértük a tetőt.

S ekkor… leszakadt az ég. Mintha nem akarta volna, hogy mi széjjelnézzünk. Hatalmas pelyhekben és sűrűn esni kezdett az októberi hó. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett, nem örültem volna a látványnak. Csak hát hóra azért nem számítottam, számítottunk. Néhány gyors felvétel, majd indulás lefelé.
S láss csodát. Elállt a havazás, ki-kisütött a Nap. Így még szebb képek készülhettek. A csoport enyhe csúszkálással visszatért a turistaházhoz, miközben kattogtak a gépek a csoda láttán, hogy megörökítsük. Azt hiszem sok-sok érdekes fotó készült ebben az órácskában.
Leérve újra eleredt a hó. Behúzódtunk hát egy finom forralt borra, igaz a kiszolgálásban most nem volt sok kedvesség. Bizony nem számítottak ránk. Szerencsénkre volt, aki kimentette az előző esti pogácsát, mely nem fogyott el, így egy kis energiához is jutottunk. Akadt némi csokoládé is. Barátian megosztoztunk rajta.
Lassan indulni kellett lefelé, hiszen gyorsan besötétedhet vagy újabb havat és esőt kaphatunk.
 
Ekkor még nem tudtuk, Pista bácsi ajánlata az út rövidítésében okoz némi kalamajkát.
Azt hiszem, a közmondás most is nagyon igazzá vált a végére, mely szerint a „járt utat a járatlanért el ne hagyd” azaz a jelzett út lehet, hogy hosszabb, de mégis csak könnyebb és biztonságosabb. A Súgó-patak völgyében indultunk lefele. Ha nincs hóesés, ha kisebb a víz a patakban, ha… de sok lett a ha, szóval, ha minden lehetőség adott lett volna, biztosan könnyebb lett volna lefelé az út. Így azonban kicsit nehézkesre sikeredett. Sokszor kellett átkelni a csúszós köveken, faágakon, hogy a patak túlsó partján lévő keskeny útra érhessünk.
 Nagy volt az öröm, amikor rendesen járható szekérútra értünk, ahonnan azért még volt egy kis távolság hazafele.
De egyszer csak haza értünk.
A csoport néhány tagja azonban nehezebben vette az akadályt. Értük visszament a „mentő-expedíció” azaz a teherautó. Nagyon elfáradtak, mire leértek a patakon keresztül.
Az azonban leírható, hogy utólag már mindent megszépített az idő.
Szép helyen jártunk, sok szépet láttunk és bár meg kellet küzdeni a természet különleges akadályaival, épségben haza értünk.
 
A többi szépségről majd egy másik történet szól.

 
 
Reggel a Tündér Panzióban
Reggel a Tündér Panzióban
Magányosan
Magányosan
Kilátás a panzió teraszáról
Kilátás a panzió teraszáról
Út a Hargitára
Út a Hargitára
Akadály
Akadály
Jégrajzolat
Jégrajzolat
Útjelző
Útjelző
Az ott szemben a Hargita
Az ott szemben a Hargita
Kopjafák a Hargitán
Kopjafák a Hargitán
... és
... és "leszakad" az ég
Hóviharban
Hóviharban
... és újra süt a Nap
... és újra süt a Nap
Akadály-játék a Súgó-patak völgyében
Akadály-játék a Súgó-patak völgyében
Ki gondolta volna, hogy ilyen szép idő lesz?
Ki gondolta volna, hogy ilyen szép idő lesz?
Haza érkeztünk...
Haza érkeztünk...
Honlap készítés:
Eco-Webdesign Kft.

-

Galéria 2018

-

Galéria 2013

-

HÓNAPOK

-

Itthon Magyarországon!

-

Galéria

-

Európa útjain!

-


Copyright © 2011. Kerekes György természetfotós oldala - Minden jog fenntartva!