Galéria 2018 Galéria 2013 HÓNAPOK Itthon Magyarországon! Galéria Európa útjain!

Tölgyfa levél nyomában... ÚJ!

Tölgyfalevél nyomában…

Egy méltán híres település (Buják) a festői szépségű hegyek ölelésében megéri a fáradozást, hogy egy kis kitérőt tegyünk a főutaktól. Látnivalókban bővelkedik, túrázáskor sok-sok érdekességet fedezhetünk fel. A látnivalókat a zöld tölgyfalevél jelzés kíséri, így ha végig kísérjük, a jelzés mentén mindent megtalálhatunk. Látogatásunkat kezdjük a barokk római katolikus templomban. 1757 –ben épült, de szentélyét 1902-ben alakították ki. Ünnepnapokon és vasárnap még ma is találkozunk a jellegzetes népviseletbe, ünnepi ruhába öltözött asszonyokkal, lányokkal.  A messze földön híres színes bujáki népviseletet Glatz Oszkár festőművész örökítette meg. A ruha érdekessége az a kurta szoknya, mely valamivel a térd fölé ér. Egykoron ezekből tíz, tizenöt is felment az asszonyokra, lányokra. A külső szoknyára színes szalagokat varrtak, így fodrosnak érzékelte, aki megnézte. Természetesen hozzá tartozott az öltözethez a sok gyöngy viselése is. Eltért a hajviselet is az ismert szokásoktól, mert itt a lányok haját csak egy ágba fonták, a főkötő tetejére pedig arany-és ezüst szálakból, gyöngyökből fűzött szép bokrétát tesznek. A templom megtekintését követően keressük meg a Pappenheim kőbányát, mely még a faluban található. (Béke út – Bokori utcasarok) Érdekessége a tíz méter hosszú, hét méter magas, öt méter széles homokkőbarlang. A templomtól a tölgyfalevél jelzés segítségével induljunk el a Szent-Anna kápolna felé, mely a település fölött található a hegyen. Ha „gyorsítani” szeretnénk, egy rövid szakaszon menjünk autóval, majd azt követően sétáljunk fel a magaslatra. A késő barokk stílusú Szent-Anna kápolna 1801-ben, a mellette található klasszicista kálvária 1820 körül épült. A kálváriától fenséges kilátás nyílik a településre és a közeli hegyre. Térjünk, vissza az autónkhoz mellyel induljunk el a Bokor község felé vezető úton. A Kesely-rét felé menő út elágazásánál a parkolóba hagyva az autónkat, először keressük fel a Bujáki-várat. Nagy bizonyossággal a tatárjárást követően építették, az öregtorony már 1303 –ban állt. Csák Máté kiskirálysága alatt, a krónika szerint a környéken több nagy harc is folyt. 1386-ban került a Garaiak birtokába. Bár Báthory András 1551 –ben megerősítette a vár falait, Ali budai basa serege játszi könnyedséggel foglalta el. A vár, a leírások szerint gyakran cserélt gazdát. Ma már csak kevés fala áll, de ennek ellenére érdemes felkapaszkodni, szétnézni fentről, megpihenni egy kicsit, mielőtt tovább indulnánk.  A várból leérkezvén két lehetőségünk van. Vagy autóval elmegyünk a Kesely-rétig vagy a keskeny országúton begyalogolunk és visszatérünk a zöld tölgyfajelzésen, de az utat megtehetjük fordítva is. Annyi bizonyos, gyalogosan sokkal több szépséget fedezhetünk fel. Megtalálhatjuk Nógrád megye egyik ősmatuzsálem kocsányos tölgyfáját, melynek törzse a hatméteres átmérőt is eléri, míg magasságával, joggal képzelhetjük, hogy az „égig érő fához” van szerencsénk, mert 25 méter magas. Több ilyen ős fa található útközben. A tölgyek kora sem kevés, közel négyszáz év, természetesen ma már védettek. Útközben elérünk a Selyem-rétre, ahol az Egidius-forrást találjuk, mely 1943 óta védett, oltalom alatt áll. Ebben az évben építettek fölé egy kőboltozatot. Egidiusról tudni érdemes, hogy a VII. századi Athénban élt. Vagyonát szétosztva a szegények között, a Rhone folyó partjára, a torkolathoz menvén remete életet élt. Később klastromot alapított, melynek apátja lett. Ha a forrás éppen ad vizet, természetesen iható. Sajnos ott jártamkor csak a patakban volt víz, a forrás csövén nem is csordogált. Természetesen találunk itt asztalokat, padokat, melyek segítségével megpihenhetünk, a tűzrakó helyen megsüthetjük szalonnánkat is. Kellően pihenten gyalogoljunk vissza az autónkhoz attól függően melyik úton érkeztünk. Ha az aszfalt úton, akkor a szokásos tölgyfalevél jelzés mentén haladjunk a patak partján végig. Az árnyas, néhol sötét szurdokban különleges sziklatömböket találunk és az évszaknak megfelelően virágokat is. Néha kiérünk a sötétségből, akkor a réten haladva a jellegzetes sziklaalakzatokba botlunk. Autónkba ülve induljunk el Terény irányába. Újra érintjük a Selyem-rétet, majd a hegytetőn megállítva autónkat, a jelzés mentén gyalogoljunk fel a Sas-bércre. A 496 méter magas hegytetőn jó állapotban lévő, látogatható kilátót találunk. (Bár, tájékozódjunk arról, hogy esetleg nincs-e zárva tartva!) A kilátóból a környékre gyönyörű kilátás nyílik. Tiszta időben messzire ellátunk. Természetesen, itt fent is kiépített pihenőhely, tűzrakóval található. Lassan induljunk tovább.
Szent Anna-kápolna
Szent Anna-kápolna
A
A "zöld tölgyfalevél"
Harangvirág
Harangvirág
Turbánliliom
Turbánliliom
Bujáki vár romjai
Bujáki vár romjai
Sasbérci kilátó
Sasbérci kilátó
Távolban Szanda-vára látható
Távolban Szanda-vára látható

A keskeny hegyi úton Terénybe érkezünk, melyben érdemes megállni, körül nézni. A Hrabina-domb alatt egy utcányi épületsort (Kossuth utca) találunk a XX. századból ránk maradt palóc népi építészetből. Különlegesség az Orsós magnó Múzeum, a Csipke múzeum, (www.csipkemuzeum.hu) melyet érdemes felkeresni. A különleges Hunnia Csipke létrejöttét Fáy Aladárné Edvi Illés Gizella nevéhez köthető. A magyar folklór elemeire alapozta a motívumtárát, jól használta a magyar motívumokat. A kiállításon a Hunnia Csipke történetével, a motívumaival, a hagyományos és a modern darabjaival ismerkedhetünk meg. De láthatunk népi paraszti bútorokat és egy berendezett szobát is ez által. A csipkeverést mindenki kipróbálhatja. Ha a településről Balassagyarmat felé indulunk, álljunk meg a falu határában, itt találjuk a Hutai-forrást, mely nem könnyen található meg. Ám különlegessége miatt érdemes felkeresni. (Ha Mohora irányából érkeznek, autóval, a falu előtt kb. 500 méterrel két dűlő út visz jobbra. Segítség lehet, hogy egy villamos vezeték is megy abba az irányba és a távolban, fenyvesek láthatóak.) Nos, induljunk el a szántóföld mellett. Kb. másfél – kettő km megtétele után egy hatalmas öreg fűzfát találunk. Ne lepődjünk meg a „csodán”! A fűzfa törzséből előbuggyan a Hutai – forrás tiszta vize. (Még egy korsó is fel van akasztva a fára, hogy inni tudjon a vándor, aki erre halad.) Ha már ezen is túl vagyunk, attól függően merre visz tovább az utunk, induljunk el, vagy induljunk haza.

Honlap készítés:
Eco-Webdesign Kft.

-

Galéria 2018

-

Galéria 2013

-

HÓNAPOK

-

Itthon Magyarországon!

-

Galéria

-

Európa útjain!

-


Copyright © 2011. Kerekes György természetfotós oldala - Minden jog fenntartva!